I évad. Második rész

Aloha!

 Nos, hát átdolgoztam a második részt is..

Hát, remélem tetszeni fog nektek..

Egy biztos..sokkal jobbra sikerült, mint az eredeti...

Jó olvasást!♥

Igaza volt Loreennek..Igaz, hogy már magamnak is bevallottam, de más szájából hitelesebb volt hallani, "Szeretem anyát a szívem legmélyén, csak félek kimutatni." 

Oly rosszul estek ezek a szavak, rosszul..nagyon rosszul. Hisz mindig azt hittem, hogy nem szeretem Őt, de most kiderült, hogy akárhogy is, de szeretem!

- Héj, Jessica! - ébresztett fel a gondolataimból az én drága testvérem.

- Mi van?! - sóhajtottam. - Várj, kitalálom! - emeltem a magasba  a mutató ujjamat. - Lemerült a telefonod. - mosolyodtam el gúnyosan. 

- Nem..Most nem a telefonnal van baj! - sóhajtott. - Anya..- nézett rám "óvatosan", s a telefonját adta a kezembe. 

- "Loreen, és Jess! Sajnos kicsit késünk a reptérről..majd üljetek le valahova vagy nem tudom. xxAnya"..- olvastam fel a kicsit kellemetlen üzenetet. - Itt ülünk ezen a repülőn, és egyszerűen..áh. Jó, hogy közli velünk.- néztem ki a  gép ablakán, s a bárány felhőkön legeltettem a szemeimet.

- Nyugodj meg, biztos nyomos oka van rá, hogy késnek! - simogatta meg a hátamat a húgom, majd pedig megölelt. - Sajnálom..- sóhajtott.

- Mit?! - néztem rá értetlenül. (gondolt el..kép fent ▲ ~szerk.)

- Azt, hogy néha, úgy megsértődtem rád, és azt is, hogy néha lenéztelek, mert anyám helyett is anyám akartál lenni..Szeretlek! Te vagy a legjobb nővér a világon! - pityergett Lora.

- Istenem. Ne sírj! Nyugodj meg, én mindig is itt leszek neked! - sóhajtottam, majd szorosan megöleltem. 

- "Kedves utasaink! Nem sokára landolunk Londonban, kérjük csatolják be a biztonsági öveiket!" - szólalt meg egy női hang a bemondóból, mindenki követte a kiadott utasítást, majd pedig türelmesen várták a landolást.

************

- Basszus, leszakad a kezem! - sóhajtottam, majd pedig a két hatalmas bőröndömet ledobtam csak úgy a földre, majd kényelmesen elhelyezkedtem rajtuk. 

- Mint a filmekbe..- sóhajtott a húgom. 

Halálosan untuk magunkat, tudtuk, hogy anyánk késni fog, de, hogy egy órát..Még jó, hogy közölte velünk azt, hogy "késni fogok", haladás..

- Lányok?! - szólalt egy hang meg egy hang a távolból. Igen, Ő anya lesz..Féltem. Féltem megfordulni, vajon, hogy néz ki?! Milyen ruha van rajta?! Örül-e?! 

- Édeseim..- ölelt meg minket, természetesen engem csak hátulról, mivel még mindig bámultam magam elé..Mikor tudatosult bennem, hogy "itt van anyám" akkor egyből megfordultam és a szemeibe néztem. 

- Anya! - borult a karjaiba Loreen. - Jess, gyere már te is ide! - ráncigált anyám közelébe a húgom.

- Édesem! - akart volna megpuszilni anya, de én elvettem onnan a fejemet. 

- Ne..Egy ölelés! - mondtam, s "anya karjaiba" borutam. - Örülj, hogy ezt kapsz! - próbáltam vissza tartani a könnyeimet.

- Lányok..Én..Sajnálom. - simitott végig a karomon anya.

- Túl késő! Induljunk. - toporogtam majd a fekete limuzin(?!) felé indultam, nyomomba a húgommal és az anyámmal..

 

 

I.évad Első rész.

Hy!

Így tök depresszióba, de átdolgoztam az első részt..

Remélem elnyeri a tetszéseteket!

Ha netán valami hiba lenne benne akkor azt kérlek nézzétek el, okom van rá..

*Utazás napja*

- Lányok mindenetek meg van?! - futkározott ide-oda apa. 

- Sajnos..- sóhajtottam. - Ugye azt te sem hitted, hogy tárt karokkal fogom várni Londont?! - néztem érdekesen rá.

- Induljunk! - sóhajtott. - Elköszöntetek a háztól? - nevetett fel kínosan.

- El, de nem értem..Jobb lenne, ha..

- Ülj be az autóba! - vágott a szavamba apám, s kituszkolt az ajtón.

 ***********

-  Loreen, add már ide azt a kurva telefont! - üvöltöztem a testvéremmel.

- Nem adom! Twitterezni szeretnék..- mosolygott gúnyosan. Majd tovább pötyögött a készülékemen, még ez is, legalább halkította volna le..jól tudta, hogy engem ez mennyire irritál.

- Lehalkítanád?! - üvöltöttem fel két perc múlva.

- Na jó! Nem bírtok ki egy órás utat?! Elegem van! Ha nem fogtok normálisan viselkedni nyár végére akkor komolyan ott maradtok Londonban..- mondta ki az előbb elhangzott szavakat apám, amik hát nekem a szívem mélyéig hatoltak. - Jess, Loreen, én nem úgy gondoltam! - sóhajtott fel apa, mivel látta rajtunk, hogy már-már a sírás határán vagyunk.

- Jó, állj meg! Innen gyalog megyek! - erőltettem ki magamon ezeket a szavakat, de hát a vége sírás lett. Rólam tudni illik, hogy nagyon ritka ha sírok, de ha valaki szavakkal megbánt, sőt ha a családomat szidja, vagy engem, akkor könnyen eltörik a mécses. Most apa ezek közül semelyiket sem csinálta, csak megijesztett..Megijesztett azzal, hogy "Londonban kell maradnom".

- Jessica! - vetett rám egy szúrós pillantást majd tovább hajtott. 

**************

- Hát lányaim, majd akkor jelentkezek nyár végén! Természetesen mindennap felfoglak titeket hívni, de kérlek..lehetőleg mindig jó hírrel szolgáljatok! - ölelt meg minket szorosan apa.

- Szeretlek! - suttogtam a fülébe..Éreztem, hogy apa enyhén elmosolyodik, majd megsimogatja a hátamat. 

"Figyelem! A London felé induló járatra elkezdődött a felszállás, kérünk minden utasunkat, hogy fáradjon a négyes kapuhoz! Köszönjük!" - szólalt meg egy hang a hangos bemondóból.

- Ne..- kezdtem el pityeregni, majd apa karjaiba omlottam. 

- De..- nézett rám kedvesen, de láttam, hogy a sírás határán volt. - Szeretlek titeket! - zárt  a karajiba minket..- Menjetek! - suttogta. Mi Lorennel elkezdtük húzni magunk utána  bőröndöket, s a kapuból már egyszer visszanéztünk  a még síró apánkra, és elindultunk egyenest a repülőgépre. 

- Tesó! - suttogott Lora. 

- Hm?! - néztem rá, azzal a *mondjad* nézéssel.

- Te szereted anyát?! - állt meg előttem, s a szemeimbe nézett. Ettől a kérdéstől mindig is féltem, hisz ki ne szeretné az anyját?! De amit velünk művelt..Jaj, istenem..Nem tudom..

- Üljünk le! - sóhajtottam, majd elindultam a kiszemelt két hely felé.

- Félsz..- sóhajtott Loreen. - A szíved legeslegmélyén szereted, de azt mutatod, hogy gyűlölöd..pedig ez nem is igaz! - veregette meg a vállamat a húgom, majd helyet foglalt..

Trailer.

Prológus

Aloha!

Meghoztam a prológust, ami az eredeti blogból hiányzott..

Jó olvasást;3!

- Kislányom, értsd meg..! - állt fel az asztaltól apám, s tovább böngészte a recept könyvét. 

- De apa, én utálom Christinat..Értsd meg..,megígérem többet nem fogok cigarettázni, és nem fogok inni sem! Apa, én nagyon szeretlek, és itt akarok maradni! - folyt végig az arcomon pár könny csepp. S, miközben kimondtam az előbb elhangzott szavakat, magamban végig anyámat szidtam. 

- "Anya", nem pedig Christina! - vetett rám egy szigorú pillantást apa. - És édesem..- dölt neki a pultnak a fejét fogva. - Elhiszem, hogy ez neked nagyon rossz, de csak egy nyár..- enyhült el a hangja, majd felsóhajtott.

- Már napok óta győzködsz..- sóhajtottam. - Hát jó! Csak érted és Loreen miatt megteszem! - sétáltam apám elé, s a szemeibe néztem. - De én Londonban sosem fogok megszeretni! - vetettem ezúttal én felé egy szigorú pillantást. S, mivel apa egy szót sem szólt csak mosolygott amellett döntöttem, hogy felsétálok a szobámba.

- Honnan tudod azt..- nevetett fel.

- Tudom. Valahonnan. - kacsintottam rá, s véglegesen felsétáltam a szobámba.

Óvatosan ledobtam magamat az ágyra, s a plafont kezdtem el bámulni..S, életemben először rájöttem arra, hogy lehet újra lesz anyám..STOP! Jess..Te akkor 14 éves korodban anyád szemébe mondtad, hogy "Sose leszel az anyám", s mivel hazudni csúnya dolog így ezt be is tartod..!

HOLNAP JÖN AZ ÁTDOLGOZOTT ELSŐ RÉSZ! Remélem érzitek a változást..